2012 óta a munkámban és egyben szenvedélyemben független vagyok, amióta 2015-ben létrehoztam a nyelviskolát, azóta folyamatosan csúszok át a munkaadói és vezetői szerepbe. Ez hatalmas felelősséggel jár, és egyben rendkívüli tapasztalatot és emberismeretet ad.
Ezekkel a jelöltekkel és a másik kategória, az egyetemen ötösöket szerző (az oktatásuk folyamán a rossz mintákat és gyakorlatot elsajátító) az életről alig tapasztalatot szerzett diákokról, nyolcvan százalékban nagyon rossz tapasztalataim vannak.
Mielőtt bárki is nyilvánosan azért, amiket írni fogok, meg szeretne kövezni majd, itt jelzem, ezek az én lassan tíz éve gyűjtött többszáz állásinterjú levezetése után szerzett saját, egyéni tapasztalataimat foglalják össze, nem egy nagymintás kutatás eredményeit. Ezzel együtt talán elgondolkodtató lehet.
A nyelvtudás alacsony szintjével kezdem. Nem, nem lehet C1 alatti nyelvtudással még csak korrepetálni sem. Másrészt fontos, hogy maga a tanár magabiztosan kommunikáljon, merjen beszélni idegen nyelven, különben a tanítás a nyelvtan és szókincs bifláztatásáról fog szólni, és a diák a tanár gátlásait veszi át. Sokszor hiányzik ez.
Sokuk egy téves világban él mind a fizetésekkel kapcsolatban, mind a tanításba fektetett munka és energia mennyiségével kapcsolatban.
Borzasztó látnom, hogy hiányzik az alap digitális tudás, eddig nem volt a jelöltnek igénye arra, hogy ezen a területen képezze magát, az eddigi munkája során sem használta a technika segítő eszközeit.
Hiányzik szintén a megfelelő módszertani háttér, sokszor alapmódszertani áramlatok felelevenítése is gondot okoz. Ez különösen akkor nagyon groteszk, amikor valaki a közoktatásból érkezik.
Amikor elmesélem kedvesen, hogy nálunk a minőség okán fontos a tudatos fejlesztés, amelyhez igenis szükséges az egyéni fejlesztési terv megírása és az órákra való tudatos készülés, óraterv megírása és kreatív digitális anyagok készítése, mert nem a tankönyvet “adjuk le”, hanem a tanulóink igényei szerint oktatunk (mind a tudástartalmat, mind a célirányos készségfejlesztést tekintve), hát akkor kapok igen sok hideget a jelentkezőtől.
Volt már olyan is, hogy valaki azt mondta, hogy ő bizony nem hajlandó fejlesztési és óratervet írni, de azért higgyem el neki, hogy jó lesz az óra, és készül rá.
Nos, ez hazugság. Ahhoz, hogy a fejlesztés célzott legyen, szükséges strukturálni, átgondolni, tudatosan leválogatni és elkészíteni az órához hozott anyagokat. Tudnunk kell, adott feladattal mi a célunk a fejlesztésben a diák képességei és fejlesztendő területei tükrében.
Még az "itt és most"-ban zajló nyelvi coaching alkalmak esetében is meg kell határozni és le kell írni a tervezett intervenciókat egy alapos mérés alapján, és az adott coaching irányzat eszközrendszerét is az ügyfélre szabva tudatosan kell alkalmazni.
Az eredmények leírása, az óraterv megosztása nagyon fontos visszacsatolás az ügyfél számára, hiszen a tudatos tanulását segíti, megnyugtatja, mert látja, hogy jó vagy számára rossz irányba halad. Ilyen esetben nagyobb tanárként a rálátásunk arra, mi volt az az eszköz ami bevált, és mi volt az, ami nem, így könnyedebben lehet pozitív irányba változtatni.
Amikor elmondom, hogy nálunk pontosan hogyan történik a nyelvtan és a szókincs fejlesztése, hogy az valóban a nyelvhasználatba integrálódjon, heves tiltakozással találkozom szintén.
Az viszont nem fontos a jelölt számára, hogy ezzel a módszerrel immáron többszáz embert tanítottunk meg helyesen és magabiztosan beszélni, a tagadás és ellenkezés annyira fontos, hogy nincs motiváció a módszer lényegét megérteni.
Amikor megnézzük közösen a tanfolyami struktúrát, és realizálódik, hogy két óra között is támogatjuk és mentoráljuk tanulóinkat, akkor is erős ellenállással találkozom, mert nem értik meg, hogy ezzel a haladási ütemet fel lehet gyorsítani, több a sikerélmény, és extra pluszmunkát sem jelent, még annyit sem, mint amikor 15 házifeladatfüzetet ki kell javítani kézzel az iskolában, csupán odafigyelésre és törődésre van szükség, amit nálunk a diák minden esetben megkap.
Persze az már a tanulón múlik, hogyan veszi ezt a lehetőséget igénybe, hogyan tud ezzel élni.
Mindezek után a legsarkalatosabb kérdés a fizetés. A minőségi munka elutasítása mellett az gondolom, hogy ezen a területen is sok a tévedés.
Mi nagyon közelítünk fizetés tekintetében az európai normához, de látni kell azt is, hogyha az árakat az egekbe emeljük fogyasztói oldalon, akkor nem lesz, aki azt kifizesse.
Mindezt annak fényében, hogy a jelölt ebben a világban még kezdő, rengeteg hiányossága van, a minőségi szolgáltatást is meg kell tanulni, és a piacon is hosszú évek, amíg fel lehet egy márkát úgy építeni, hogy valóban legyen ügyfélbizalom, és ajánljanak minket.
Ez rengeteg befektetett energia, folyamatos továbbképzés, az eszközpark fejlesztése szintén milliós tételt jelent, kapcsolatépítés, marketing, szakmai hitelesség felépítése nehéz, kihívásokkal teli feladat. Hányszor adtam az egészet majdnem fel....
Nálunk, aki tanít, mindezt már készen kapja, ebbe nem kell felesleges energiát és pénzt tennie, csak magába az oktatásba.
Emellett én arra vágyom az építés, a nyelvoktatás korszerűsítése által az emberek kedvét meghozzam a tanuláshoz, az önfejlesztéshez, hogy a világ számukra kinyílhasson.
És igen, megmosolyogtató, amikor valaki azonnal azt a fizetést szeretné kapni egy számára új területen, ahol még rengeteget kell fejlődnie, semmilyen tapasztalata nincs, mint mondjuk egy hatalmas multi igazgatói pozíciója (igen, volt erre példa), vagy menedzsere.
Ilyenkor mindig azt kérdezem magamban, hol van az alázat, hol van a leendő vezető számára nyújtott tisztelet?
Számomra ez a helyzet nagyon elszomorító.
Azt látom, hogy hiányzik az önreflexió, ezt sajnos az iskolarendszer nem tudja megtanítani.
A beszélgetés végén mindig adok visszajelzést is, természetesen építő jelleggel és segítő szándékkal, és ami szintén megdöbbentő, hogy egyfajta támadásként élik ezt meg, nem olyan lehetőségként, amiből tanulni lehet.
Mi a megoldás? Nincs, ez alapvetően emberi igényesség azt gondolom.
Sok jót szoktam kívánni, mert hiszek abban, hogy majd a szerzett tapasztalatokkal talán egyszer belátja a jelentkező, hogy befektetett energia, színvonalas munka nélkül nem lehet a piacon megmaradni, és az út a sikerig, jelentsen ez bármit, rendkívül rögös.
Emellett úgy látom, hogy az írás szerepe a tanulási folyamatban továbbra is fontos marad, hiszen egy témáról - legyen az tudományos, vagy üzleti - csak akkor tudunk például egy jó prezentációt tartani, vagy új szakirodalmat feldolgozni, ha írunk. 
(Mellékelt kép: barangolás Marokkóban, az Atlasz hegységben, szabadon, 2020)
