Tóth Edina a nyelvoktatásról

Miért félnek az emberek idegen nyelven megszólalni?

2023. február 16. - nyelvtudomany

Örök kérdés, szinte minden egyes felnőtt nyelvtanulónál, noha rendszeresen tanulja a szavakat, nyelvtant, elvileg tudná használni a nyelvet, mégis fél adott fontos pillanatokban megszólalni. A kérdés: miért?
Most az egyik legfőbb okot fejtem itt ki részletesebben, ez pedig

a rossz tanításmódszertan.

Egy korábbi blogbejegyzésemben összegyűjtöttem az idegen nyelvi megszólalási gátak lehetséges főbb okait, olvassátok el azt is.

A közoktatásban manapság is sokszor lehetünk még mindig annak tanúi a nyelvórákon, hogy a tanár kizárólag a tankönyv anyagát tanítja, az órák a nyelvtan és a szavak kontextus nélküli magoltatásáról szólnak.

Miért?

1. A sajnos sok esetben magas 15-20 fős csoportlétszámokban majdnem lehetetlen vállalkozás megoldani a kommunikációfókuszú differenciált csoportmunkát, rengeteg extra erőfeszítést igényel ez a tanár részéről a meglehetős terhet jelentő adminisztráció és különösen a magas letanítandó óraszámok mellett.

2. Az egyetemeken a képzés folyamán a fókuszt inkább az elméleti megközelítésre helyezik, a nagy nyelvi alapvizsga után nem igazán lehet kimondottan az élő nyelvet aktívan gyakorló nyelvhasználati órákon részt venni, (bár ebben szerencsére látok elmozdulást) ezért a tanár általános nyelvtudása az épp hallgatott szakterületre kezd szép lassan lekorlátozódni, az élő nyelvben szükséges szókincs akaratlanul is passzívvá válik.

Ha nem vesz részt a hallgató tudatosan cserediákprogramokon, ha nem tartja fenn a tudását, a beszédkészségét, nem képezi a mindennapjai részét az idegen nyelv természetes használata, mire valóban tanítani kezd, megreked egy adott szinten, és nem fog tudni beszélni.

3. A közoktatásban tanított nyelvi szintek sem kívánják meg a tanár magas szintű nyelvhasználatát, a tankönyvek által nyújtott korlátozott, egyszerűsített nyelvet beszélik a diákokkal. A tanulóknak nem lesz igazi mintájuk arra, hogyan lehet komplexen kifejezni magunkat idegen nyelven is.

4. A nyelvtan szerepét a közoktatás túlmisztifikálja, a számonkérések rendszere is nyelvtanközpontú, a kisebb hibákat is megtorló. Emellett a nyelvtan tanításából is hiányzik a kontextus, annak megértetése a diákkal, mi a tanított egység mögött meghúzódó beszédszándék, mit fejezünk ki vele. Ezért rendszerint nem kötődik később bele a diákok automatikus nyelvhasználatába helyesen.

5. Maguk a tanárok is félnek megszólalni az adott idegen nyelven, mert kevés kapcsolatuk van anyanyelvi beszélőkkel, maguk sem kommunikálnak könnyedén, a nyelv nem automatikusan jön.

6. Az idegen nyelvek tudását az emberek és sajnos sok tanár is a nyelvérzék hibás értelmezésén alapulva valamiféle elérhetetlen extra képességnek tekintik, mintha annak megléte vagy hiánya bármit is jelentene abban, hogy egyáltalán a diák meg tud vagy nem tud tanulni idegen nyelveken beszélni.
Ezek munkálnak, amikor tudattalanul is negatív önbeteljesítő jóslatokat kap a diák arról hogy ő bizony képtelen lesz elsajátítani a nyelvet. Pedig a motivációnak és gyakorlásnak jóval nagyobb szerepe van, mint a nyelvérzék meglétének.

7. Maguk a tanárok sem látják minden esetben a nyelvtudás gyakorlati hasznát, nem eszközként, kulcsként tekintenek a nyelvre, amely lehetőséget biztosít a másokkal való kapcsolódásra, ahol egymás megértése, az információ megértése és átadása a fontos.

A fenti rossz mintákat a tanulók tudattalanul átveszik, a nyelvekhez kapcsolódó rossz érzelmi beállítódás egy életre meghatározhatja a diák nyelvtanulási, később a kommunikációban való sikerességét, hacsaknem tudatosan elkezd foglalkozni ezzel, hogy változtasson rajta.

Talán így már érthető, hogy sok iskolában miért nem helyeznek kellő fókuszt a valós, élő kommunikációra, és maradnak inkább a több, mint 100 éves és elavult kontrasztív, nyelvtan-fordítás módszernél. Mi egyéni oktatási módszerünkkel a technika nyújtotta előnyök mellett a személyes kapcsolódást és figyelmet ötvözzük nyelvóráinkon, ahol egyértelműen a kommunikáció tanítása a fókusz.

img_5542.jpg
A kép arról szól, mekkora szabadságot és önbizalmat ad a nyelvtudás ahhoz, hogy bárhol jól érezhessük magunkat a világban. Akár egy másik kultúrában is.

(2019. dec. 24., Marokkó, Figuig oázis)

A bejegyzés trackback címe:

https://tothedina.blog.hu/api/trackback/id/tr8818050950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.02.19. 09:47:01

"Maguk a tanárok is félnek megszólalni az adott idegen nyelven, mert kevés kapcsolatuk van anyanyelvi beszélőkkel, maguk sem kommunikálnak könnyedén, a nyelv nem automatikusan jön."

Hatalmas igazság, amit senki, köztük maguk az érintett tanárok sem mernek kimondani, sőt utóbbiak ezt maguknak sem vallják be.

nyelvtudomany 2023.02.19. 09:53:00

@Kovacs Nocraft Jozsefne: köszönöm szépen a hozzászólást és az érdeklődést!

Kovacs Nocraft Jozsefne 2023.02.19. 09:56:43

Jómagam az ELTE-n végeztem angol-német szakon, és bizony tanúsíthatom, hogy a szemináriumokon, gyakorlatokon nemigen volt alkalmunk 2-3 mondatnál többet beszélni, azt sem spontán, szabad beszélgetésben.

Világos, hogy a nyelvtanárképzésben akkor is alapvető a tökéletes nyelvtantudás, ha ugyanez a tanulóknál nem annyira lényeges, hiszen náluk a nyelvtan görcsös betartani akarása komoly gátlást jelent. De alapvetően hibásnak tartom - és tartottam már akkor is az egyetemen - a beszédkészség fejlesztése szinte teljesen kimaradt a képzésből. Ez a német esetében még könnyen pótolható, esetemben meg von Haus aus megvolt, de az angolnál már sokkal nehezebb.

nyelvtudomany 2023.02.19. 10:02:24

@Kovacs Nocraft Jozsefne: maximálisan egyetértek, a hozzánk jelentkező tanár jelölteknél tapasztalom a jelenséget

Motorogre 2023.02.19. 10:11:12

Nem lenne szabad mumust csinálni a nyelvtudásból ("ugyse megy, nincs nyelvérzéked), bár tény hogy az intelligencia általánosan elfogadott osztályozásában a nyelvi készségek külön kategóriát képeznek (ahogy a matek is, zene is) . A középszintet minden diák el tudja érni, esetleg a ráfordítás terén vannak kis különbségek.

Egyetértek a poszterinával, a nyelvtanítás a szabályok súlykolása, ami nem segíti elő hogy a diák élőben merje használni. Érdekes élmény volt, amikor iskolai kirándulásra a nyelvtanár is elkisérte a csoportot - mennyire máshogy, milyen egyszerűen tudott beszélni, bezzeg az órákon nyakaterkert mondatokat hallottunk sok éven át.
De mint mindenben, itt is az arányokon van a hangsúly - volt fiatal nyelvtanár, aki gitárral és angol slágerekkel tartotta óráit, hatalmas népszerűségre tett szert főleg a gimis lányok körében. De lesúlytó kudarc jött pl. a nyelvi érettségin, no és még a kispénzű magyar túrista se keresheti örökké a Penny Lane-t.

nyelvtudomany 2023.02.19. 10:57:51

@Motorogre: köszönöm a véleményt, egyetértek a leírtakkal. A helyes középutat lenne jó megtalálni, saját magam tapasztaltam a kollégák körében, hogy Ausztriában a tanár-kolléga egy szállásra való becsekkolást sem tudott elintézni, de a tanórán hevesen gyakoroltatta az igeidők helyes használatát.

Motorogre 2023.02.19. 11:37:18

@nyelvtudomany: nincs nyelvtanár ismerős/rokon, nem tudom hogy a képzés során pl. utazhatnak-e a nyelvterületre, hogy a Való Élet (nem Világ !!!) igényeit megtapasztalhassák? A legjobb egyedül - nincs kire támaszkodni.
Az élet a szorgalmasoknál helyreteszi az oktatás hiányosságait, ferdüléseit - de ez sok erőfeszítésébe kerül a (volt) tanulónak, másrészt nagyon negatív színben tünteti fel a nyelvtanárokat (sok esetben indokolatlanul - ők is kb. a rendszer foglyai ?).
Még egy gondolat: a család, a szülők szerepe, példája. Ma már kevés a nagymama, aki a műemlékek görög vagy latin véseteit kibogarássza az unokáknak, de ha a szülők beszélnek modern idegen nyelvet (és nem csak papírjuk van), az ösztönző a gyerekekre is: a nyelvtudás "kvázi" alapérték a családban, tehát ők is ...

Nagyatlan 2023.02.19. 15:26:29

Én a 4-est, a nyelvtan túlmisztifikáltságát emelném ki, mint legfőbb probléma. Szegény diák arra koncentrál, hogy I have been vagy I have been doing, mert ha hibázik, az vizsgán pontlevonás. Cserében nem mer beszélni, mert nem mer hibázni.

Több évet dolgoztam külföldön, és az első meglepetés az volt, hogy mennyire tesznek ezekre az igeidőkre az anyanyelviek. Egyszer bevittem a kollégáknak egy igazi szívatós nyelvtani tesztet, ilyen fenti példához hasonlót, és mondták, hogy gyakorlatilag mindegyik jó, mindegyiket megértik. Ott jöttem rá arra is, hogy hiperszuper nyelvvizsgámat oda tehetem, ahová akarom, mert semmit nem ér. Kint tanultam meg igazán angolul, mikor rá voltam kényszerítve, hogy beszéljek, és igen, merjem kifejezni magam, és ne azon görcsöljek, hogy have been vagy have been doing, mert az lényegében tökmindegy.

nyelvtudomany 2023.02.19. 18:17:15

@Motorogre: továbbra is csak egyetérteni tudok minden szóval. Köszönöm a kiegészítést! A család, mint közeg nagyon fontos elem, ha a családban érték a tudás (nem csak az idegen nyelv tudása), az természetesen átadódik

nyelvtudomany 2023.02.19. 18:21:28

@Nagyatlan: nagyon-nagyon egyetértünk, a Facebook oldalamon állandó témám a nyelvtan-misztifikálás, ide is fogok róla hosszabban írni később. Az élő nyelvben, a sokadik nyelvvel kapcsolatban tapasztalom, amit írt: nem a nyelvtani szerkezet a lényeg, hanem hogy megértsék. Egyik vagy másik igeidő adott esetben ugyanaz, ahogy az arab mondja: kif-kif.
süti beállítások módosítása