Nemrégiben elgondolkodtam, hogyan forradalmasíthatja a mesterséges intelligencia és a digitalizáció a nyelvoktatást és általában az oktatást.

Biztos, hogy szükség lesz az idegen nyelvek magabiztos tanulására és tudására a jövőben is, a fülbe tehető tolmácsgépnek még nincs itt az ideje. A nyelvtudás bármelyik másik kultúráról egy olyan mély érzelmi és gondolkodásbeli megértést ad a kommunikáció kontextusában, amelyet (most még) az MI nem tud pótolni.

Azonban a mesterséges intelligencia nagy segítségünkre lehet a helyes írásbeli kommunikációban, szövegek értelmének pontosításában, ha csak a nyelvhasználatra gondolunk. 

Emellett úgy látom, hogy az írás szerepe a tanulási folyamatban továbbra is fontos marad, hiszen egy témáról -  legyen az tudományos, vagy üzleti - csak akkor tudunk például egy jó prezentációt tartani, vagy új szakirodalmat feldolgozni, ha írunk. 

A jegyzettel ugyanis rendezzük gondolatainkat, a jegyzetelés globális rálátást ad a mélyebb összefüggésekre.

Az biztos, hogy már a digitális-online nyelvoktatás megjelenésével is a tanár szerepe megváltozott a tanítási-tanulási folyamatban. Nem egyértelműen ő a tudás forrása, azonban egyre inkább a diákkal való közös munkában a folyamat katalizátora. Az MI és a digitális-online térben eddig is fellelhető professzionális önjavítós tankönyvek, feladatok, személyre szabható nyelvoktatási alkalmazások, a digitális gamifikáció ezt a mentor szerepet erősítették, és erősítik tovább, hiszen a fentiek megfelelő integrálása az oktatási folyamatba rengeteg, feleslegesen javítással elfecsérelt időt szabadít fel számára, így pontosan arra lehet fókuszt helyezni, ahol a diáknak segítségre van szüksége, ahol az elakadás gyökere van.

Emellett a nyelvoktatásban a valós idejű órákon is arra lehet koncentrálni, amit a tanuló egyedül nem tud gyakorolni, és ez jelenleg nem más, mint az emberi élő beszéd, a beszédszándékokhoz és szituációhoz kötött spontán (!) kommunikáció és szókincsfejlesztés. (Lehet, hogy a technika további fejlődésével ez változni fog.)

A tanárnak azt kell tudni jól felmérnie, hogy a diák milyen típusú feladatokat részesít előnyben, melyik az a tanulási csatorna, ahol a legtöbb információt fel tudja venni és dolgozni, hiszen ha a diák számára élvezetes módon tudjuk az anyagot átadni, akkor nagyobb kedvvel fogja a feladatokat megcsinálni. 

És itt a "kedv"-en van a hangsúly. 

Azt bebizonyították, hogy a tanulás hatékonyságára nincs nagyfokú befolyással, hogyan történik a folyamat, a motivációra viszont igen. És ez mindent megelőz, hiszen, ha van motiváció, ha kellemes érzést tudunk a tanuláshoz kötni, akkor egyre szívesebben töltünk vele időt, ha rászánjuk az időt, akkor nagyobb az esély arra, hogy az anyagot megtanuljuk, sikerélményt kapunk ezáltal, és így indul be ez a tanulásra serkentő öngerjesztő folyamat. Rendkívül fontos a tanár támogató szerepe, ha nyelvi nehézségekbe ütközünk. Szükségesek a reális, pozitív visszajelzések ahhoz, hogy ezeken át tudjunk lendülni. Ismerni kell az MI, a digitalizáció lehetőségeit, és ezeket célzottan alkalmazni.

Tudni kell, melyik digitális MI alapú eszközt, mire érdemes használni, hol van a helyük a tanulás-tanítási folyamatban.

Azt figyeltem meg, hogy "kollégák" sokszor vagy tudatlanságból (nincs igénye arra, hogy konkrétan megtanulja ezeket az eszközöket használni) vagy konzervatív felfogásból, nem akarják alkalmazni az új eszközöket és módszereket az oktatásban. 

Még ma is vannak olyanok, akik Skype-on vagy messenger videóchat-en, lopott PDF könyvekből, papírra írt és az órán ellenőrzött házi feladatokkal tanítanak, nyelvtani drillekből álló órákat adnak. 

A közoktatásról pedig ne is beszéljünk. Vagy nagyon is beszéljünk.

A COVID alatt voltak iskolák, ahol látszott némi remény arra, hogy az online oktatás hatékonyan megvalósuljon, de - jellemzően a hozzáértés tanári oldalról való hiánya miatt - ezek sajnos általában kérészéletűek voltak, így szülői és tanulói oldalról is rengeteg rossz tapasztalat volt, amit nagyon nehéz felülírni. A haladóbb szellemű tanárok megtartották a digitális tapasztalat előnyeit, és fejlesztik a tanításnak ezt a hibrid formáját.

Másrészt a (nemcsak speciálisan a) magyar társadalomból hiányzó progresszió, a fejlődés iránti nyitottság a másik legnagyobb akadálya lehet a tudás áramlásának, az MI és a technika segítő eszközként való használatának.

Szép példa erre a magyar felsőoktatás. 

Amíg Európa nyugatabbik felén természetes az, hogy a nappali végzettségnek megfelelő BA, MA fokozatot lehet szerezni kimondottan távoktatásra szakosodott online képzéseken digitalizált tananyagokkal, és azokkal hivatalosan dolgozni, illetve gördülékenyen váltani a képzések között, addig itthon egyáltalán nincs olyan lehetőség, ahol fizikai személyes jelenlét nélkül is lehet újabb diplomát szerezni, sőt, ha valaki ilyen egyetemen szerez diplomát, és itthon honsítattni szeretné, a bürökrácia kegyetlen útvesztőivel és hatalmas ellenállással kell számolnia. 

Pedig a tudás igenis importálható lenne ilyen módon, és azok számára is elérhető lenne, akiknek a szülei nem tudnak az egyetemi képzés ideje alatt albérletet és teljes ellátást fizetni a gyereküknek, maximum a tandíjat, ha az albérletért és az ellátásért a hallgató dolgozik a tanulás mellett. 

A továbbképzési lehetőségek tárháza szinte végtelen Nyugat -Európában, egy tanár számára pedig igen fontos az, hogy korszerű tudása legyen szerintem. Magyarok számára is elérhetőek ezek a képzések, azonban drágák, és kell hozzá a minimum C1-es nyelvtudás (angol, német vagy francia nyelvtanári diploma). 

Ezt látva az a kérdés merül fel bennem, hogyan tudjuk a köz- és felsőoktatást digitalizálni, modernizálni, ha ott, ahol ennek a leginkább helye lenne, ott szabotálják ezt a legjobban, és például a tanárképzésen csak részben ismertetik meg a diákokat, a jövő tanárait ezekkel a lehetőségekkel, és nem vagy csak részben tanítják meg nekik őket használni?

A magán nyelvoktatási szektorban egyértelműen azok az iskolák és magántanárok fognak megmaradni a piacon, akik hajlandóak a saját tanulásukba fektetni, akik haladnak a korral, és a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban érik el a diákjaikkal a kitűzött célt, személyre szabottan, motiváltan, görcsök nélkül.

A tudás, az önmagunkba fektetett energia mindig megtérül.