Régóta be szerettem volna mutatni Eliast, aki Tuniszban az egyik legjobb lovarda igazgatója és egyben egyik legjobb oktatója is.
Elias anyanyelve a francia és az arab, emellett folyékonyan beszél angolul, olaszul most tanul, de már könnyedén el lehet vele ezen a nyelven is társalogni.
Egyik alkalommal arról esett szó Eliassal még az óránk előtt, hogy úgy érzi, más ember lesz, amikor egyik vagy másik idegen nyelven szólal meg.
.
Azonnal eszembe jutott Saphir és Wohrf két elmélete, amelyeket együtt szokás emlegetni.
Saphir szerint a nyelv befolyásolja gondolkodásmódunkat és hatással van arra, hogyan észleljük a világot azáltal, hogy milyen különböző kifejezéseket használunk.
Wohrf pedig azt hangsúlyozza, hogy a kognitív folyamatok (észlelés, gondolkodás és kategorizáció) fontos szerepet játszanak egy nyelv fejlődésében.
.
Egyik kedvenc példám erre a japán “amae” szó, amely olyan szeretet jelent két ember között, ahol az egyik egyfajta tanító vagy mentor, és a másik ember ezzel a tisztelettel körbevett szeretettel néz fel rá.
Ez a szó a japán kultúrából és ezáltal gondolkodásból fakad, a magyar nyelvben például nincs erre az érzelemre külön szavunk, így konkrétan ezt az érzelmet egy szóval megfogalmazni nem tudjuk, fordításához nincs megfelelő szó, csak körül tudjuk írni, így ez az attitűd, és viselkedés hiányzik a mi kultúránkból.
.
Mivel kíváncsi voltam arra, hogy Elias ezt a régebben nagy vitát kavaró elméletet hogyan éli meg a mindennapjaiban, megéli-e egyáltalán, ezért készítettem vele egy mini interjút.
Elmondta, hogy alapvetően a nyelvek számára is nagyon jó eszközöket jelentenek a különböző célokhoz, emellett valóban másként érez, és gondolkodik, amikor különböző idegen nyelveket használ.
A francia az egyik anyanyelve, tehát ezen a nyelven sokkal árnyaltabban tudja magát kifejezni, a használatában magabiztos, azonban az angol nyelvhez a humor, a lazaság sokkal jobban kapcsolódik, mint a franciához.
Sokszor komfortosabban, kellemesebben érzi magát, amikor az angolt használja, hiszen tv sorozatokat, filmeket szívesen nézi ezen a nyelven, és sok barátja, a tanulók a lovardában, mind angolul beszélnek inkább.
Így az oktatás vagy a baráti találkozások nyelve az angol, ami számára az igazi laza amerikai humort jelenti. Magasabb a hangja, testtartása is lazább, sokat nevet, mosolyog, amikor angolul beszél.
A francia alapvetően az iskolai oktatást, a hivatalos ügyintézést jelenti számára, az egyetemet is francia nyelven végezte el, ezért hatalmas árnyalt szókinccsel rendelkezik, de igen nehéz témák és gondolatok kapcsolódnak ehhez, ezért ilyenkor komorabbá és szigorúbbá válik a viselkedése, hangja mélyebb lesz, testtartása megfeszül, jobban kihúzza magát, eszébe nem jut viccelődni.
Gyakorlatilag számára a mondani akart tartalom, a társas helyzet határozza azt meg, melyik nyelvet részesíti előnyben inkább, és abban a pillanatban változik a gondolkodása, az érzései és észlelése, ahogy az adott szituációhoz illő nyelvet elkezdi használni.
.
Kevés olyan nyitott és kedves, a kihívást igénylő helyzetekhez gyorsan alkalmazkodni képes embert ismerek, mint Elias. Az ő példája is azt bizonyítja számomra, hogy az idegen nyelvtudás azontúl, hogy remek eszköz a másokhoz való kapcsolódáshoz, rendkívül sokrétű tudást ad, amellyel az életünk során lelkileg is gazdagabbak leszünk, segít elérni álmainkat valósággá formálni.
