Közelít február 15-e, időszerű az új felvételi rendszerről pár mondatot írnom.

Nem vagyok boldog, inkább dühös.
Az új szabályozás szerint 100 pont az 500-ból intézményi hatáskörbe került, tehát az egyetem szinte önkényesen határozhatja meg, mire és hány pontot ad. A nyelvvizsgák és az emeltszintű érettségi szerepe felértékelődik, tehát már nem a diplomához alapkövetelmény a felsőfokú nyelvtudás, hanem a felvételihez. A jobb egyetemek felkapottabb szakjaira a felsőfok mellett nem árt, ha van egy középfokú nyelvvizsga is.
Egyrészt ez a nyelvtanulási kedv szempontjából tetszik nekem, hiszen minél több nyelvet beszél valaki, annál nyitottabb lesz a világra, egyfajta szabadságot élhet át a külföldi sajtó olvasásával, podcast-ek hallgatásával, külföldi felsőoktatásban vehet részt, különböző kultúrákat ismerhet meg.

A kérdés csupán az, hogy ki juthat ezekhez a lehetőségekhez ma Magyarországon?

Amíg Nyugat Európában azt látom, már csak a jól megszervezett munka mellett is végezhető államilag akkreditált diplomát adó online képzések miatt is, hogy a tudás mindenkié, és fontos, hogy aki szeretne, és képes rá, az az ember megszerezhesse a vágyott tudást szociokulturális háttértől és társadalmi helyzettől függetlenül, addig a magyar felvételi eljárási rendszer folyamatos szigorításával ez az olló szűkül. Gyakorlatilag eljutunk oda, hogy egy átlagos magyar család gyereke nem fog tudni továbbtanulni.

Németországban érettségi nélkül is szakfőiskolai, egyetemi képesítést lehet szerezni, ha a területen megfelelő munkatapasztalatot felmutat a jelentkező, ez ugyanígy az online szerezhető diplomáknál is érvényes, addig Magyarországon nemhogy ilyen kedvezmények, de (!) jól strukturált online államilag elismert egyetemi képzés sincs a 21. században, a mesterséges intelligencia korában.

Amíg nyugatabbra felismerték azt, hogy sok képzett állampolgár viszi előre az ország fejlődését, hogy rendkívül egyszerű legyek, addig itthon a tudás olyan drága és elérhetetlen portéka lesz, mint a gyémánt.

Csak gazdag, képzett, a trendekkel tisztában lévő családok gyerekei tanulnak majd az egyetemeken, és később, mivel a fejlettebb társadalmakban élni is jobb, exportálják a tudásukat külföldre. A múlt század polgári autokrata rendszerében is pontosan így volt. Miért kell ez nekünk?

Vulgáris leszek. Vajon miért ér többet a budapesti elit értelmiségi család gyereke, mint Pistike, aki okos, szeret tanulni, de a szülei nem tudják fizetni a budai elit óvodát, általánost, gimnáziumot, még amelyek mellett is kénytelen a szülő extra órákra pénzt áldozni, ha a gyerek egyetemre szeretne járni?

Mi szívesen fogadjuk a 15 éves korosztályt is, és vizsgáztatjuk le őket. (Eddig száz százalékban sikerrel.) Mégis jobban örülnék, magam ellen beszélve, ha kevesebb kisdiák jönne hozzánk felkészítésre, csupán azért, mert a közoktatásban kapott oktatás elegendő nekik, és azért, mert könnyen esélyt kapnak arra Csengersimától Kőszegig, Battonyától Barcsig, hogy egyetemre mehessenek. Aztán úgyis kiderül, tudnak-e élni a lehetőséggel.

(Fotó: Khaled Akacha)