Tóth Edina a nyelvoktatásról

És Te beszélsz "rendesen" angolul?

2023. február 22. - nyelvtudomany

Nem kell válaszolnod. Szándékosan kezdtem ezzel a kicsit bántó, kicsit prejudikáló, kicsit lesajnáló kérdéssel.

Egy olyan jelenségről szeretnék ma írni, ami több, mint három évtizede, meggyőződésem szerint a rendszerváltás óta mérgezi a magyarországi nyelvoktatás és nyelvtanulás közegét, a nyelvhasználat mindennapjait.

Magyarország az elmúlt 30 év során egyre inkább a tízmillió, "anglisztika-szakot-kiváló-eredménnyel-elvégzett-anyanyelvi-angoltanár" országa lett.

Hiszen mindenki tudja, hogyan kell rendesen angolul beszélni. Mindenki ért hozzá, akár a focihoz, a marketinghez, vagy a Covid-helyzet helyes kezeléséhez.

Angolul beszélni fontos, a mai világunkban elengedhetetlen, hiszen a nemzetközi kommunikáció nem képzelhető el az angol nyelv ismerete nélkül. Ezért is írtam róla korábban, hogy véleményem szerint az angol már nem is tekinthető igazán idegen nyelvnek, hanem a kommunikáció egyfajta közvetítő eszköze. Olyan, és egyre inkább olyan, mint az írás-olvasás. Egy készség, ami jobbá teszi az életünket, ha rendelkezünk vele, bármilyen szinten is. Ebben az utolsó tagmondatban van a lényeg: bármilyen szinten is.

Az évekre, vagy egy életre megnyomorító nyelvhasználati gátlások pillanatok alatt ki tudnak alakulni akkor, ha valakinek a fülébe jut, hogy egy közeli vagy távoli ismerőse azt mondja róla: na ez még angolul se beszél rendesen. Rendesen. Ki dönti el, hogy mit jelent, rendesen beszélni? Tökéletesen? Hibák nélkül? Még maguk az anyanyelvi szülöttek sem beszélnek soha tökéletesen, maga Shakespeare sem beszélt soha tökéletesen, mert olyan, hogy tökéletes angol nyelvtudás, hogy tökéletes tudás, nem létezik.

Ha valakinek még a szemébe is mondják, hogy „még angolul se beszélsz rendesen” – (pedig mindkét kommunikáló fél tudja, hogy XY igenis beszél angolul, B1-B2 szinten, DE igenis beszél), az mindig, MINDIG kivétel nélkül arról az illetőről állít ki egyfajta bizonytalansági-bizonyítványt, aki a másik angol nyelvtudásának színvonalára vonatkozó ítéletet mondja minősítésként. Ahogy óvodában tanultuk: aki mondja másra, az mondja magára. Ilyenkor az illető akár bevallja, akár nem, de saját angoltudásában, nyelvtudásában küzd bizonytalanságokkal, gátlásokkal, s amikor azt tapasztalja, hogy valaki esetleg, az ő megítélése szerint még nála is rosszabbul beszél, egyfajta pozitív megerősítést, önkép erősítő adrenalin-fröccsöt kap attól, hogy ezt a kérdést vagy megjegyzést kicsit fölényesen odaszúrja. Biztos vagyok benne, mivel a hozzánk forduló ügyfelek visszajelzéseiből tudom, hogy szinte mindenki élt már át hasonlót, amikor megjegyzést tettek a nyelvtudásának színvonalára. Mindenkinek az életében volt már egy ilyen Gábor vagy Kriszti, aki beszólt, hogy ő, vagy pedig X vagy Y hogyan beszél angolul, mindezt pejoratív, lesajnáló kontextusba helyezve.

A jelenség – legalábbis az angol nyelvvel kapcsolatban – biztosan nemzetközi. Külföldi szakirányú fórumokon többször tapasztaltam, hogy anyanyelvi angol tanárok viccelődtek valakinek a nyelvtudásán, az angol nyelv használatának a színvonalán. Ennél szánalmasabb dolgot el sem tudok képzelni. Mi magyarok nagy lelkesedéssel örülünk, ha bárhol külföldön akár csak egy-egy mondat erejéig, de egy külföldi ismeri a nyelvünket. A külföldiek angoltudásán viccelődő native angolok azt felejtik el, hogy aki töri az angolt, az egészen biztosan legalább egy nyelvet anyanyelvi szinten beszél, azaz biztosan legalább egyel több nyelven tudja magát megértetni, mint ő, aki esetleg csak angolul kommunikál. Őket hamar le lehet szerelni egy visszakérdezéssel: „Értem. És Te hány nyelven beszélsz, amúgy?

A kommunikáció célja MINDIG, bármilyen nyelven történjen is, nem más, mint hogy a két fél interakcióba kerüljön, az „adó” a "vevő" szándékai szerint értse és megértse az elmondottakat. Ezt visszakérdezéssel könnyen lehet ellenőrizni, hogy megtörtént-e. El lehet mondani mindent körülírással, nem feltétlenül kell ismerni hozzá minden egyes szót. A lényeg a megértés, az üzenet átvitele, nem pedig az, hogy a tökéletes, hibák nélküli nyelvhasználat valósuljon meg.

Végül egy tipp: ha valaki megjegyzést tesz az angoltudásodra, a következőt javaslom. Először kérdezz vissza: „De megértetted, amit mondani akartam?” Az esetek 99,9 százalékában a válasz "igen” lesz. Ilyenkor vissza lehet kérdezni: „Akkor meg miért kötekszel? Miért bántasz? A saját magad tudásában vagy esetleg bizonytalan, hogy ilyen megerősítéseket keresel?”img_3020.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://tothedina.blog.hu/api/trackback/id/tr7118055796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása